Az Arvisura bizonyítja: Ataisz lehetett a valódi magyar őshaza: történelem előtti világ népünk bölcsője?

Az Arvisura bizonyítja: Ataisz lehetett a valódi magyar őshaza: történelem előtti világ népünk bölcsője?

Már Ataiszon is éltek magyarok, több ezer évvel a fő civilizációkat megelőzően?

A történelem előtti időkben több kontinens is létezett a ma ismerteken kívül, a Földet időnként megrázó kataklizmák bizony többször átrajzolták a bolygó felszínét.

A legrégebbi, amit ismerünk ezek közül, Lemúria volt.

Elhelyezkedése a mai Csendes-óceánra és Indiai-óceánra tehető, tehát egy hatalmas földrészt képzeljünk el.

Nem tudni pontosan mikor kezdett el süllyedni, de i.e. 30.000 körül már biztosan víz alatt volt.

Ebből a földrészből azonban megmaradt egy jókora szárazulat, melyet ekkortól már Múnak neveztek.

Bár jóval kisebb volt Lemúriánál, ám még ez is magában foglalta Ausztráliát és az egész környező szigetvilágot.

Mú süllyedése valószínűleg i.e. 22.000 körül kezdődhetett el.

Még mielőtt eltűnt volna a habok alatt már létezett a Föld ellenkező féltekén egy másik – talán a legismertebb – ősi földrész, Atlantisz.

Ez tehát valahol az Atlanti óceán közepe táján terült el, feltehetően a mai Bermuda-háromszög volt a nyugati széle és kb. Kr.e. 11.540 körül kezdett el süllyedni, bár a folyamat sok éven keresztül zajlott.

A magyarság szempontjából a legfontosabb földrész azonban Ataisz.

Az utolsó jégkorszakot megelőzően őseink a

Meleg Vizek Birodalmában, azaz a mai Kárpát-medencében éltek.

Ezért van az, hogy a szavárd-magyarok 2004-ben már a 21.504. év számításánál tartanak!

A hirtelen beköszöntő hideg elől azonban el kellett menekülniük.

Azon fejlettebb népek, akik jól értettek a hajóépítéshez – a kataklizmák következtében a Csendes-óceánból újonnan kibukkanó földrészre,

Mú egykori maradvány szárazulatára – Ataiszra menekültek,

…csakúgy, mint néhány más nép a Pamírból, Kaukázusból, stb.

Ataisznak, a jelenlegi Hawaii-szigetek képezték az észak-, északkeleti csücskét.

A Tórem mitológiából ismert Atya – Istenről, Ata-Isisnek, Ataisznak nevezték boldog lakói.

Mediterrán éghajlata alatt bőven termett a föld, s az ott élő – magas kultúrájú – népek ismerték az írás tudományát is.

Különböző törzsek éltek tehát itt, mégpedig a Fekete- és Fehér-hunok, az agabák, az úzok (a majdani pal-úzok, azaz palócok, illetve gara-úzok, azaz grúzok ősei), az indijók, a maják, a sakák (a majdani szkíták ősei), a környező szigeteken pedig az as nép (a majdani aztékok ősei).

Itt sohasem volt tél, így a klíma ideális feltételeket biztosított a mezőgazdaság számára, az emberek rendkívüli jólétben éltek, hiszen a domboldalakon teraszos földművelés, míg a síkságokon csatornázott öntözéses gazdálkodás folyt, s így minden szükséges élelmet meg tudtak termelni.

A hegyoldalak erdőségeiben fakitermelés folyt, innen a rönköket a folyón úsztatták le a Hun-tóhoz, ahol a kézművesek megmunkálták azokat.

A hegyekre különböző szent kegyhelyeket építettek és itt voltak az egyes törzsek vezéri székhelyei is.

A földrészt a Kékleny-hegység a Gara-zúgóval szinte kettéosztotta, mint ahogyan mai hazánkat a Duna.

A folyó jobb oldali részén éltek az agabák és úzok, akik fővárosukat Kosztrómát a Hangun torkolata mellett építették fel.

Ezzel átellenben terült el Dorozsma, amely a fekete és fehér hunok fővárosa volt.

Fentebb, az Indus folyó feletti részen éltek a maják, indijók, valamint a Kékleny hegység feletti területen a sakák.

Bár a különböző földfelszín miatt különböző kultúrák alakultak ki, ám valamennyi igen fejlett volt.

Míg az agabák főként kereskedelemmel foglalkoztak, addig a hunok inkább a kézművességben, szerszámkészítésben és állattenyésztésben voltak járatosak. Ildu városában – ami egyfajta közös törzsi szálláshely volt – tartották az ötévenkénti ifjúsági vetélkedőket, ahol a győztes fiú vagy lány kiválaszthatta jövendőbelijét.

Ezen törzseknek aztán számos nemzetségük alakult ki az idők során.

Már Ataiszon is éltek magyarok,

ám e név mögött nem egy bizonyos törzset kell érteni, sokkal inkább egy gyűjtőfogalomról, s egyfajta szellemi minőségről van szó, melyről ezt rótták le őseink:

„A Magyarok, az egyistenhívőknek nevezett jó emberek, akikhez más törzsek gyermekei is csatlakoztak.

Így az Anyahita kegyhely és Joli-Tórem dombjai között megtelepedett egyistenhívőket magyaroknak nevezték.

Ezen egyistenhívők követői nem képeztek külön törzset, hanem a jó embereknek a vallási közösségébe tartoztak.

Ezen közösségnek tagjai soha nem háborúskodtak, hanem az Anyahita által lerótt egy igaz Isten hitében nevelték fel gyermekeiket.” (1. B. Arvisura, Kr.e. 4000-4040.)

Idővel behajózták a tengereket, s a Föld különböző helyein kolóniákat létesítettek..

A Mezopotámiában megtelepedettek, akik magukat Úr népének nevezték, a velük rokon népek némelyike pedig szumírnak, Anina istenasszony tiszteletére Anina-óm városát alapították.

Az Egyiptom földjére kerültek – a Hikszosz-óm nevű központjukkal – továbbfejlesztették az őshaza kultúráját.

Isteni származású uralkodóikat kúp alakú építmények alá temették.

Harmadik telepüket Dél-Ázsiában alapították Párszi-óm fővárossal.

Egy kalandozó csoportjuk – Kuszkó-óm központtal – Peruban állapodott meg.

A mai Mexikóban – In-dijó – óm.

Az agaba népek a mai Kína partjaira hajóztak Ataiszból és ott építették fel Agaba-ómot.

Az így széttelepültek azonban Ataisszal és egymással is fenntartották kapcsolataikat.

A mezopotámiai Úr népe elhatározta, hogy Anina-óm mellett áldozati templomot épít.

Az őshazából 24 hajón kaptak segítséget: nemes építőanyagot, kézműveseket és hun lovasokat.

A lovasok segítettek a fuvarozásban és ők rendezték a felavatási szertartás lovas versenyét is.

A hasonló nyelvet beszélő rokon hun törzsek, (úzok, kabarok, avarok, széki – és kazahunok, stb.) jó lovasok és ügyes kézművesek is voltak.

Ez időben – 7000 évvel ezelőtt, vagy még régebben- következett be a nagy kataklizma.

Megrendült a Föld, felháborodott a tenger, vulkánok tüze pirosra festette az esti égboltot.

Később hajósok hozták a hírt Úr népének: , lakosainak csak elenyésző töredéke tudta megmenteni puszta életét.

Úr népe – az őshazával elpusztult Uruk város emlékére, fővárosának nevét Anina-ómról Urukra változtatta.

Az ott rekedt lovas hunok, mivel hazájukba nem mehettek vissza, élelmük pedig már fogytán volt, lehúzódtak a termékeny síkságra, később legelőik fogytával, északnak indultak.

A széki-hun (később székely) törzsből származó Magya fejedelem fiaival és 576 lovas legényével 60 holdévig (60 holdhónap) vándorolt, míg olyan vidékre nem érkezett, amely elsüllyedt ataiszi lakóhelyükre emlékeztette őket.

Itt Magya fejedelem egy bőséges legelőn két várost alapított: Paripa és Dabósa városát. A két város között felállították az egyistenhívő Úr népe kegyhelyét.

A fejedelmi ifjakkal együtt 480 fiatal kötött itt házasságot Uruk városának leányaival.

Az időnként fellépő szárazságok és betegségek elől a hunok többsége áttelepedett egy másik síkságra, túl a Kaukázuson.

Ott várost alapítottak, és Magya fejedelem legkisebb fiáról Magyarkának nevezték.

Másik fia, Kurd egy ideig Dabósa és Paripa városában maradt.

Később azonban, mivel egy hegyi törzsből nősült, feleségének családjához a hegyek közé költözött.

Magya legnagyobb fia Hunor, a lovasok többségével kelet felé ment tovább.

Az Ataisz pusztulását követő 250. holdévben (kb. 19 év múlva) egy nagy lovas pusztán felépítették Hunnor városát.

Hunnor város Mongólia déli részén a Hun-nor, a Hun-tó mellett feküdt.

Később ez a terület sivataggá változott.

Múlt az idő, évszázadok teltek el.

Ezalatt a hunok folytatták vándorlásukat…

A többit pedig már ismerjük a történelemből.

Azonban a népünk valódi, sokkal messzebbre nyúló gyökereit, a fent vázoltakat mélyen elhallgatták, és nem nagyon beszélnek róla…

Erre pedig eléggé nyomós okuk van. Hiszen a Föld egyik legősibb népeként hihetetlen előjogokkal lehetnénk felruházva…

Forrás

Forrás …
Apps
2019-03-22 07:24:23

Szólj hozzá!