A REMÉNY NÉLKÜLISÉG ÉS A TRIKÁJA A remény nélküliség érzése a kiinduló pontja …


A REMÉNY NÉLKÜLISÉG ÉS A TRIKÁJA

A remény nélküliség érzése a kiinduló pontja az őrült bölcsességgel való kapcsolatba kerülésnek. Ha a remény nélküliség érzése képes meghaladni az irreális célokat, akkor a remény nélküliség valami határozottabbá válik. Határozottá válik, mert nem próbálunk meg valami mást gyártani, mint ami van. így a remény nélküliség érzése az alapvető megközelítést biztosíthatja a kettősség nélküliséghez.

A remény nélküliség érzése közvetlenül a hétköznapi életünk gyakorlati szintjével kapcsolatos. Az élet gyakorlati szinten nem tartalmaz semmilyen nehezen megfogható filozófiát vagy megmagyarázhatatlan misztikus tapasztalást. Csak van. Ha képesek vagyunk meglátni ezt a vanságot, hogy úgy mondjam, akkor ez a megértés érzékelése. Hirtelen megvilágosodást tapasztalunk. A remény nélküliség érzése nélkül nincs mód a hirtelen megvilágosodás megszületésére. Csak a kivetítéseink feladása idézi elő a végső, határozott, pozitív létállapotot, ami annak megértése, hogy már itt és most megvilágosodott lények vagyunk.

Ezen állapot részleteinek a megbeszélésénél azt mondhatjuk, hogy még a buddha-természet érzékelésének tapasztalásában is szükségünk van arra a tapasztalatra, ami a létezésünk szamszárikus vagy zavarodott részével függ össze, ami valaminek a tapasztalásától függ. A tapasztalás magában foglalja a kettősség érzékelését. Van egy tapasztalásod és kapcsolatban vagy ezzel a tapasztalással; kapcsolatban vagy vele, mint valami különállóval; elkülönülés van közted és a között, amit tapasztalsz. Egy függő dologgal, a tapasztalással foglalkozol.

Habár még ott van az elkülönültség, a kettősség érzékelése, mindazonáltal ez a felébredés, a bennünk lévő buddha felismerésének tapasztalása. Így kezdjük el kifejleszteni a tér bizonyos érzékelését a tapasztalás és a tapasztalás kivetítése között. Egy előrehaladó mozgása van a próbálkozásnak, hogy megragadjunk magunkban néhány konkrét jelleget, ami józan. És ezt az erőfeszítést megtéve, ebbe a konkrét kapcsolatba magába foglalttá válva, előidézi a tér érzékelésünket.

Ez olyan, mint amikor éppen készülünk valamit mondani. Először meg kell tapasztalnunk a kimondatlan dolgokat. Érezzük annak a terét, amit még nem mondtunk ki. Érezzük a teret és aztán mondjuk, amit mondunk, ami egy bizonyos módon kihangsúlyozza a teret, egy határozott perspektívába téve. A tér kifejezése céljából meg kell húznunk a tér határvonalát.

A nyitottság érzékelésének az a fajtája, ami akkor történik, amikor éppen készülünk mondani valamit, vagy éppen készülünk valamit megtapasztalni, az üresség egyfajta érzékelése. A termékeny üresség, a várandós üresség érzékelése. Az ürességnek ez az érzékelése a dharmakája. A születés céljából befogadó képesnek kell lennünk a születésre. E születés hiányának érzékelése a szülés előtt a dharmakája.

A dharmakája feltételhez nem kötött. Az ugrást már megtörtént. Amikor határozottan eldöntjük, hogy ugrunk, már ugrottunk. Az ugrás maga némiképp ismétlődő vagy felesleges dolog. Ha egyszer már elhatároztuk, hogy ugrunk, ugrottunk. A tér olyan fajta érzékeléséről beszélünk, amelyben az ugrás, a születés már adott, bár még nem nyilvánult meg. Még nem nyilvánult meg, de már olyan jó, mint amikor már megnyilvánult. A tudatnak ebben az állapotában, amelyben készülünk a tapasztalásra, mondjuk egy csésze tea ivására, már azelőtt ittunk egy csésze teát, mielőtt megittuk. És már azelőtt kimondtuk a szavakat, mielőtt ténylegesen kimondjuk őket a megnyilvánulás szintjén.

A várandós, embrionális, termékeny talajnak ez a fajtája, ami folyamatosan előfordul tudatállapotunkban, szintén feltételhez nem kötött (ú.m. éppen úgy várandós valamivel). Feltételhez nem kötött az egomra, vagy a kettősségen alapuló tudatomra, a cselekedeteimre, a szeretetemre és a gyűlöletemre és így tovább, vonatkozóan. Mindezekre vonatkozóan feltételhez nem kötött. Ily módon ez a fajta feltételhez nem kötött futó képek állandóan előfordulnak tudatállapotunkban.

A dharmakája állapot Padmaszambhava kiinduló pontja vagy talaja. Az embrionális megnyilvánulás itt a dharma, a lehetőségek dharmája, amik már megtörténtek, a létező dolgok, amik a nemlétezőben léteznek. Ez a termékenység, a teljes telítettség még meg nem foghatóságának érzékelése a napi tapasztalatainkban. Mielőtt az érzések felmerülnek, már előkészületek vannak irányukban. Mielőtt cselekedeteinket végrehajtjuk, már előkészületek vannak irányukban. A betöltött tér, az önmagában létező tér érzékelése a dharma. A kája a forma vagy a test, az a kijelentés, hogy ilyen dharma létezik. A dharma teste a dharmakája.

Chögyam Trungpa – Őrült bölcsesség

(Visited 31 times, 1 visits today)

AZVagyunk

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.