Halál Mindenkinek meg kell halnia; halj meg hát igaz természeted szerint! Miért…


Halál

Mindenkinek meg kell halnia; halj meg hát igaz természeted szerint! Miért halsz meg testként? Soha ne feledkezz meg igazi természetedről! Ez sokak számára nem elfogadható, de tény… ennek a testnek semmi köze hozzád. Ha ambíciód kell, hogy legyen, akkor az legyen a legmagasabb, így legalább mialatt meghalsz, légy az Abszolút! Határozd ezt el most szilárdan, hittel és meggyőződéssel! A testtől való megválás egy nagy ünnepély.

A halált általában egy traumatikus tapasztalatnak tekintik, de értsd meg, hogy mi történik! Az, ami megszületett, az ’Én vagyok’ tudomás, amely ugyanaz mindenhol, de amely a test által korlátok közé szorította önmagát, ismét korlátlanná válik. A tudatosság egy szikrája kiszabadul. Miért van a félelem? Hogyan surrant be ez a haláltól való félelem? Az, ami nem tud meghalni, valahogy meggyőződötté vált arról, hogy meg fog halni. Ez az a koncepción az alapja, hogy az ember egy individuum, aki született… minden félelmed pusztán azon szavak alapján keletkezett, amelyeket mások mondtak neked. Ez a kötöttség. Ez valami olyasmi, mint amikor valaki tölt neked egy italt, majd azt mondja, „mérget tettem az italodba, és hat hónap múlva meg fogsz halni”. Hirtelen nagyon rémültté válsz, mert el vagy készülve rá, hogy meg fogsz halni. De akkor jön egy barátod, és azt mondja, ne aggódj. Azt mondja, „itt ez az ital, és ettől nem fogsz meghalni.” Először volt az egyik koncepció, amelytől csupa rettegés lettél, majd következett a másik koncepció, amely érvénytelenítette az elsőt. Ehhez hasonlóan bonyolódsz bele a maya áramlásába, és koncepciók vannak, ideák, teremtések… fájdalom és öröm váltakozása… de mindez csak tudatlanság, és szenvedés. Csak amikor Önvalódat keresed, válik tudatossá számodra, hogy mindez csalás.

Maradj mozdulatlanul létezőségedben! Akkor még az is el fog tűnni, és te bele fogsz olvadni az Igazságba. Mindezt azért kell tenned, hogy megtaláld valódi forrásodat, és ott végy székhelyet. Az Abszolút szempontjából létezőséged csak tudatlanság. Semmi nem jön, és semmi nem megy; mindez káprázat. Minden ami van, az Abszolút, minden ami van, az Igazság. A tudatosság tanúja soha nem nem lép be a tudatosság birodalmába. Amikor az Önvaló megértésének spirituális útját követed, minden vágyad lehull… még az elsődleges vágy is… lenni. Amikor rendíthetetlenül a létezőségben tartózkodsz bizonyos ideig, akkor az lehullik. Akkor az Abszolútban vagy… ott nincs mozgás számodra. Te az előadást figyeled. A tudatosság kioltja önmagát, a tudomás eltűnik, és csak te, az Abszolút maradsz meg. Ez a halál pillanata.

Amikor az életerő elhagyja a testet, nem keresi senkinek a hozzájárulását. Spontán jött, és spontán fog távozni. Ez minden, ami abban történik, amit halálnak nevezünk. A halál az ’én vagyok’ tapasztalat betetőzése. Az ’én vagyokság’ megszűnése után nincs tudatosság, vagy nem tudatosság tapasztalás. Mit tudtál a születésed előtt? A halál után is hiányzik az eszköz; test nélkül nincs tapasztalás. Az örökkévalóságnak nincs születése, és nincs halála, csak egy ideiglenes állapotnak van kezdete és vége. Még a tudatosság távoztakor is te uralkodsz – te mindig vagy – Abszolútként. Mint a tudatosság, te vagy minden, ami megnyilvánul. Bármi van, az te vagy. Csak mikor teljesen megérted az ’én vagyok’ tudomást, és annak minden megnyilvánulását, akkor fogod igazából megérteni, hogy te nem az vagy. Te a határtalan vagy, amely nem érzékelhető az érzékszervek számára. Önmagad testre korlátozásával bezártad magad a határtalan potenciálba, ami valójában vagy. Tekintsd a testet látogatóként, vagy vendégként, ami jött, és ami el fog menni. Teljes természetességgel úgy kell felfognod a helyzetedet, amíg itt van, mint vendéglátóét, és amíg itt van, azt is tudnod kell, hogy mi lesz a helyzeted, miután eltávozik.

A spiritualitásban nincs szó cselekvésről… csak megfigyelésről, és megértésről. De ha olyasféle koncepciókon keresztül próbálod megérteni a spiritualitást, mint születés, és újraszületés, bele fogsz ragadni azok ördögi körébe. És amikor beleragadtál, akkor kötöttségeddé válik, hogy birtokold őket. A koncepciókból formák teremtődnek. Gondolj arra az utolsó pillanatra, amikor a test eltávozik – abban a pillanatban milyen identitással készülsz eltávozni? Ha tudatossá válsz valódi természetedre, akkor életed végén nem akarsz majd egy paisát sem fizetni, életed meghosszabbításáért. El fogod veszíteni minden szeretetedet e megnyilvánult világ iránt, és nem fogod még öt perccel sem tovább akarni ezt a tudatosságot.

Az életadó lélegzet elhagyja a testet, az ’én vagyokság’ visszahúzódik, és az Abszolúthoz megy. Ez a legmagasztosabb pillanat, a halhatatlanság pillanata. Az ’én vagyokság’ volt, a mozgás volt, és most elenyésztek. A létező soha nem individuumként élő, hanem egyszerűen a spontán megnyilvánulás része. Most lecsillapodik a halálban. A tudatlan viaskodni fog, és megrémül a halál pillanatában; erősen vonakodva fogja átengedni a tudatosságot egy olyan koncepciónak, amit időnek nevezett el. De a jnani a létezőséget az ő saját valódi természetének engedi át; számára ez a legboldogabb pillanat.

Prashanti Nilayam – Sri Nisargadatta kettősség nélküli tanításai
(Al Drucker fordításából Nisargadattin magyarítása)

(Visited 22 times, 1 visits today)

AZVagyunk

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.