Amikor az elme elpusztult, a tudatosság magától megjelenik Még a vallásban is …


Amikor az elme elpusztult, a tudatosság magától megjelenik

Még a vallásban is egy dologra, vallásuk Istenére igyekeznek összpontosítani meditációban. Ez nem fog fölébreszteni. A koncentrációdat javíthatja, egy kissé még egyhegyűbbé téve téged, felébreszteni azonban nem fog. Egyetlen egy esetben fogsz fölébredni, ha elméd megsemmisül. Ha nem marad elme. Elméd megsemmisülésekor a tudatosság magától megjelenik.

Amikor elméd elveszítéséről beszélek, akkor az elme kiürülésére utalok. Ami valójában az elme megsemmisülése. Az elme elpusztulása. Az elme totális, teljes átalakulása. Nem valami mássá változása.

Mivel igazából már Az vagy. Mindig Az voltál. De amíg siránkozol a kiöntött tej miatt, addig az életedre nézve azokat a dolgokat látod, amelyek kihoznak a sodrodból. Azokat a dolgokat látod, amelyek felmérgesítenek, amelyek nyugtalanná tesznek. Azokat a dolgokat, amelyek felbosszantanak és felizgatnak. Micsoda energiapazarlás. Micsoda időpazarlás.

Nincs olyan dolog ebben a világban, ami olyan fontos lenne. Amíg fontosnak hiszed, addig nem fogsz fölébredni. Nem tudsz. Mert a májában ragadtál. Játszod a játékot. Még mindig a lílába vagy bonyolódva. Dolgokat érzel. Dolgokra reagálsz. Dolgokról vitatkozol. Dolgokat vitatsz. Még nem vagy bizonyos.

Amíg így viselkedsz, nem tudsz fölébredni. Csak gondolj a ma gondolt dolgokra! Csak a maiakra. Mióta fölébredtél. Az elméden keresztülment dolgokra. Az elvégzett cselekvésekre. Az átélt érzelmeidre. Az átélt aggodalmaidra. A szomorúság, vagy az öröm érzéseire, vagy akármilyen érzésekre. Mindez a te értékes energiádnak a pazarlása.

Ez az, ami visszatart téged. Ez az, ami emberi lénnyé tesz téged. Ez az, ami világivá tesz téged. Rajtad áll, megérted-e, hogy miről beszélek, és hogy nem-reagáló elmédbe a nem-cselekvés programját kezdd behozni.

Amikor elmédben, illetve a világban végbemegy valami, válj a megfigyelővé! Válj a tanúvá! Ne reagálj! Próbáld elmédet a mostban, a pillanatban összpontosítani! Ne a tíz perccel ezelőttről, vagy a tegnapról, vagy a múlt hétről, vagy a múlt hónapról vagy az öt évvel ezelőttről gondolkodj! Ne azon gondolkodj, hogy mit tett veled valaki tíz évvel ezelőtt, vagy hogyan károsított meg! Ezek azok a dolgok, amelyek visszatartanak téged.

Ne azon gondolkodj, hová fogsz menni a jövő héten! Vagy, hogy mit kell tenned, hogy a következő hónapban megvilágosodj. Vagy a tanítóra, akihez a következő évben menned kell. Vagy a könyvre, amit a következő héten olvasnod kell. Ne gondolj ezekre a dolgokra! Mindezek a dolgok a májá részei. A nagy illúzió részei. Ezek húznak vissza téged az anyagiságba.

Kérdező: Hogyan tudom végezni a számomra szükséges gyakorlati dolgokat a “nem vagyok a testem” elmeállapotban?

Robert Adams: Ha valóban tudnád, hogy nem a test vagy, akkor a kérdés soha nem merülne fel benned. A test mindig gondoskodik önmagáról. Ki növeszti a narancsokat a narancsfán? Ki növeszti a szőlőt? Ugyanaz az erő viseli a gondját a testednek is. Nem kell aggódnod miatta. Minden rendben lesz. A tested nem fog az úton kamion előtt sétálni, hacsak nem vagy nappali álmodó. Ébren leszel. Az ébrenlét nem önkívület.

Mivel testnek hiszed magad, ezért cselekvőnek hiszed magad, az ebédkészítés, sétálás, vásárlás minden terhével. De neked semmi közöd hozzá. Fölébredettnek lenni azt jelenti, hogy tudatában lenni mindennek, ami spontán történik, aminek semmi köze hozzád. A fű spontán növekszik, de képzelhetjük úgy, hogy mi növesztjük az akaraterőnkkel. Ugyanez igaz a testi ténykedéseinkre. Valójában jobban funkcionálnak amikor nem gondolsz rájuk. Tehát légy önmagad, és figyeld, mi történik!

K: Miért kell ilyen próbatételeken, és gyötrelmeken keresztülmennünk a világban? Minek a része ez? Ha tudatosság vagyunk, miért kell vesződnünk az anyagi világgal?

RA: Nem kell. Tedd föl magadnak a kérdést, hogy kinek kell vesződnie! Senkinek nem kell vesződnie. Ez olyan, mint egy álom. A halálhozó álmot álmodod. Csípd meg magad! Ébredj fel! Légy szabad! Nem létezik senki, akinek ezt kellene tennie. Vedd észre, hogy hipnózisba vagyunk ragadva! Arra a hitre hipnotizáltak bennünket, hogy tapasztalatokon kell keresztülmennünk, így természetes dolog azt kérdezned, hogy miért. De az igazság az, hogy senki semmiféle tapasztalaton nem megy keresztül. Csak látszólag. Éppen úgy, mint a víz a délibábban, vagy ahogy az ég kék, vagy a kígyó a kötélben. Olyannak tűnik, valóságosnak tűnik. De amint ismered az igazságot, szabad vagy. Senki nem fog keresztülmenni semmin. Csak az “én a test vagyok” ideába kapaszkodva jelenik meg úgy, hogy tapasztalatokon mész keresztül. De amint a test ideát feladod, felismerve, hogy az én a test, nem te vagy az, hanem az én, akkor szabaddá válsz. Soha nem voltál a test. Nem létezik test. De elfogadom, hogy némelyik ember esetében olyan erős a hipnózis, hogy nagyon nehéz elhinnie, hogy ő nem a test. Mivel látja, megfigyeli, az érez, és az cselekszik. Ez az oka, hogy önkutatást kell végezned.

K: Mi a különbség a nem-elme állapot, és a megvilágosodás között?

RA: A nem-elme állapot az, amelyben a gyakorlásból a csönd terébe kerülsz, ahol nincsenek többé gondolatok, hogy zavarjanak téged. Az oda vezető út az önkutatás. Ami a leggyorsabb út. De az nem önmegvalósítás. Önmegvalósítás az, amikor az elme a spirituális szívbe húzódik. Megszabadulás, móksa, önmegvalósítás az, amikor a csöndben maradt elme maradéktalanul a spirituális szívbe húzódik. Ilyenkor az elme, az én teljesen feloldódik, és te szabad vagy. Úgyhogy a nem-elme állapot egy nagyon magas állapot. A boldogság állapota, de ott még marad valaki, hogy tapasztalja a boldogságot. Amikor a boldogság a szívbe húzódik, senki nem marad, hogy bármit is tapasztaljon. Ennélfogva, nem mondod többé, hogy “a nem-elme állapotában vagyok”. Olyankor nincs mit mondani. Érted ezt?

K: Azt hiszem, tiszta számomra.

RA: Tiszta, mint a sár. Megismétlem, a legfontosabb, hogy emlékezz arra, hogy folyton kérdéseket kell föltenned magadnak. Ne kijelentéseket tegyél! Kérdéseket tegyél föl magadnak! Az elme azt utálja.

K: Robert, úgy tűnik, ez arról szól, hogy az elme vagy ego igyekszik nem önmagával azonosulni, és megkísérel a misztériummal azonosulni. Ez elegendő a változás előidézéséhez?

RA: Elegendő, hogy változás jöjjön létre. Amikor az elme önmagáról kezd kérdezősködni, akkor gyengébbé válik. Minél több a kérdés, az elme annál gyengébbé válik. Ha kijelentéseket teszel, ha azt mondogatod magadnak, hogy “Isten vagyok, illetve tudatosság vagyok, illetve abszolút valóság vagyok”, azt az elme szereti, mivel Istenné akar válni. Istenné akar válni, ezért aztán az ego azt gondolja, hogy ő Isten. És mindig harcra kész vagy. De a másik úton haladva, a “Ki vagyok én, honnét jött az elme?” kérdést feltéve az elme gyengévé válik, mivel ezt nem szereti. Ahogy mondtad, látni kezdi a misztériumot, és egyre gyengébbé és gyengébbé válik. Úgyszólván elpusztítja önmagát. De a végső igazság természetesen az, hogy nem létezik elme, ezért ne összpontosíts az elmére, bármit is tesz! Hanem tedd föl a kérdést, “Kihez jön az elme?”!

K: Robert, azt mondtad, hogy kérdést kell föltenni, korábban viszont azt mondtad, hogy azt kell mondani, hogy “ez nem én vagyok”. Ami nem kérdésföltevés.

RA: Ez olyan, mint egy kérdésföltevés. Ez nem én vagyok!? Ki vagyok én?

K: Robert, meg tud történni mindez, csupán feladással?

RA: Ó igen, határozottan. Ha ez nehéznek tűnik, akkor mindössze annyit kell tenned, hogy add föl teljesen! Mondd, hogy “Vedd el, Isten! Ez az egész a tiéd.”! És olyannyira teljesen engedd el, hogy egyetlen kérdésnek se maradjon helye! Mondd, hogy “Vedd el, Isten! Vedd el az egész terhet! Engem nem érdekel többé.”! De ez is nehéz, mert ez azt jelenti, hogy mindent át kell adnod Istennek, és egy dolog miatt sem szabad aggódnod. Ne törődj semmivel ezen a világon; eszmélj rá, hogy Isten viseli a gondját! Ez az igazi feladás.

Robert Adams – A szív csöndje

(Visited 52 times, 1 visits today)

AZVagyunk

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.