Az egyszerűség A meditációs gyakorlat alapja az, hogy feladjuk a merev megkülön…


Az egyszerűség

A meditációs gyakorlat alapja az, hogy feladjuk a merev megkülönböztetést, a jó küzdelmét a rossz ellen. A spirituális ösvényt hétköznapi, célok nélküli, természetes hozzáállással érdemes megközelíteni. Még ha jó karmát hozunk létre, az is csak karma. A cél az, hogy meghaladjuk az egész karmikus folyamatot, úgy, ahogy van. A jó és a rossz karmát egyaránt meg kell haladni.

A tantrikus írások sokszor említik a mahászukhát, vagyis a nagy gyönyört. Ezt azonban azért nevezik nagy gyönyörnek, mert egyaránt meghaladja a reményt és a félelmet, valamint a fájdalmat és az örömöt. A gyönyör ebben az esetben nem a hétköznapi boldogságot jelöli. Ez a szabadság végső, alapvető érzése, a humorérzék, s az arra való képesség, hogy felismerjük az ego játékának ironikus oldalát, az ellentétek játékát. Ha képesek vagyunk az egót kívülről szemlélni, akkor megláthatjuk annak humoros mivoltát. Ezért a meditáció gyakorlatához egyszerű módon viszonyuljunk. Ne próbáljuk hajszolni az örömöt, vagy kerülni a szenvedést. A meditáció egy természetes folyamat. A fájdalom és az öröm nyersanyagát egyaránt az út részének tekintjük, és dolgozunk vele.

Nem arra használjuk a meditációs technikákat — az imákat, a mantrát, a vizualizációt, a szertartásokat és a légzőgyakorlatokat, hogy boldogok legyünk, vagy hogy a saját létünket igazoljuk. Nem különítjük el magunkat a technikától. Éppen ellenkezőleg. Megpróbálunk azonosulni a technikával, amíg teljesen eggyé nem válunk vele. A módszerrel a kettősségektől való mentességet utánozzuk. Kezdetben a különféle módszereket játéknak használjuk, mert még mindig azt képzeljük, hogy meditálunk. De az olyan technikák, mint például a testi érzetek és a légzés figyelése szilárd talajt, szilárd alapot adnak nekünk. Ne tekintsük a meditáció módszerét varázslatnak, vagy mély értelmű mágikus szertartásnak. Tekintsük inkább egy roppant egyszerű folyamatnak. Minél egyszerűbb a technika, annál kisebb az esélyünk arra, hogy eltévedünk, mert nem táplálunk mindenféle elbűvölő, csábító reményt és félelmet.

Kezdetben a meditációs gyakorlat során egyszerűen a tudat alapvető neurózisával, önmagunk és kivetítéseink zavaros viszonyával, és a gondolatainkkal való kapcsolatunkkal foglalkozunk. Amikor képesek vagyunk minden különleges hozzáállás nélkül meglátni a módszer egyszerűségét, akkor a gondolati sémáinkkal is tudunk dolgozni. A gondolatokat egyszerű jelenségeknek látjuk, függetlenül attól, hogy ezek jámbor, gonosz vagy teljesen hétköznapi gondolatok. Nem osztályozzuk a gondolatokat, és nem tekintjük azokat jónak vagy rossznak. Egyszerű gondolatoknak látjuk őket. Ha a hatásuk alá kerülünk, azzal valójában csak tápláljuk őket, mert a gondolatokat a mi figyelmünk élteti. Ahogy figyelni és osztályozni kezdjük a gondolatokat, nagyon megerősödnek. Energiával tápláljuk őket, mert nem vagyunk képesek a gondolatokat puszta jelenségként érzékelni. Ha megpróbáljuk a gondolatokat lecsendesíteni, ez csupán egy másik módja a táplálásuknak. Ezért kezdetben a meditáció nem a boldogság, a nyugalom vagy a belső béke elérésére való törekvés, noha ezek a dolgok a meditáció melléktermékeként megjelenhetnek. Amikor meditálunk, soha ne gondoljuk azt, hogy elmenekültünk üdülni a stresszhatások elől.

Az igazság az, hogy amikor az ember elkezd foglalkozni a meditációval, azt tapasztalja, hogy egy csomó problémája támad. Személyiségünk bármely rejtett zuga a napvilágra kerülhet. Ennek az oka az, hogy életünkben először hagyjuk, hogy a tudatunk állapotát a maga valóságában lássuk. Eletünkben először nem osztályozzuk a gondolatainkat.

Elkezdjük egyre jobban értékelni az egyszerűség szépségét. Először csináljuk a dolgokat a maguk teljességében. Csak lélegzünk, sétálunk vagy bármilyen más technikát alkalmazunk. Elkezdjük csinálni, és teljes egyszerűséggel dolgozunk rajta. Az áthatolhatatlan bonyodalmak áttetszővé válnak. Az egóval való munka első lépése az, hogy nagyon egyszerű módon elkezdünk foglalkozni a gondolatokkal. Ez nem azt jelenti, hogy megpróbáljuk lecsendesíteni őket, hanem egyszerűen meglátjuk áttetsző természetüket.

Az ülőmeditációt össze kell kötni a mindennapi élet figyelmességének gyakorlatával. A figyelmesség gyakorlata során elkezdjük érezni az ülőmeditáció utóhatásait Folytatódik a légzéshez és a gondolatokhoz való egyszerű viszony. Az élet bármely helyzete egyszerű kapcsolattá válik. Egyszerű viszony a mosogatóval, a kocsinkkal, a szüleinkkel és a gyermekeinkkel. Ez persze nem azt jelen ti, hogy az ember egyik pillanatról a másikra szentté válik. A szokásos aggodalmak még mindig jelentkeznek, de ezeket egyszerű és áttetsző aggodalmaknak látjuk.

Az apró, hétköznapi dolgok lehet, hogy nem tűnnek fontosnak és jelentőségteljesnek. Ha azonban a teljes egyszerűség jegyében viszonyulunk hozzájuk, az értékes segítséget nyújt nekünk. Ha valaki képes az egyszerűséget a maga valójában látni, akkor a meditáció napi huszonnégy órás elfoglaltsággá válik. Óriási teret tapasztalunk magunk körül, mert már nem kell szigorúan figyelni ön magunkat. Inkább befogadjuk a jelentkező helyzeteket Természetesen továbbra is megmagyarázzuk és figyeljük ezt a folyamatot, de amikor meditációban ülünk, akkor csak vagyunk. Nem használjuk sem a légzést, sem az egyéb módszereket. Valami megfog bennünket. Végül már nincs szükség tolmácsra vagy figyelőre, mert közvetlenül megértjük a felénk küldött üzenetek nyelvét.

Csögyam Trungpa – A szabadság mítosza

(Visited 29 times, 1 visits today)

AZVagyunk

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.