A tapasztalat világa élettelen világ. Élet érzése csupán a tudatosság jelenléte …


A tapasztalat világa élettelen világ. Élet érzése csupán a tudatosság jelenléte miatt van. Amikor tapasztalat következik be, az észlelésre és feldolgozásra kerül a már jelenlévő emlékezet által. Ha ez nem így lenne, egyáltalán semmi értelme nem lenne az észlelésben foglalt felismerésnek, és ennek következtében az észlelésnek sem. Nincsenek új tapasztalatok emiatt. Az észlelés-felismerés-emlékezet köre egy mechanikus folyamat. Spontán módon történik, anélkül, hogy bárki bármit is csinálna. Az egyedüli élet a tudatosság fényéből származik, amely megvilágítja jelen pillanatot, mint ahogyan a fény világítja meg a vetítőgépben előtte áthaladó képkockát. A valóságban azonban semmi nincs, csak a tudatosság élő fénye, ami mindig egyetlen fény, soha nem különül el, vagy oszlik fel, semmilyen módon. A tudatosság kölcsönzi az „élet” érzését az individuális forma számára, mert az az ő saját ön-tudomása. Ezen ön-tudomás számára nincs születés és nincs halál.

Ami ismert, az mindig múltbeli. Az ismeretlen a már meglévő tudásba való beolvadással ismertté válik. Ily módon a tudás statikussá válik, vagyis mintává kristályosodik. Ez a minta képezi aztán a további tapasztalatoknak az alapját. A folyamat csecsemőkorban kezdődik, és a test egész élete során folytatódik. Feltételezésünk szerint a nagyon kicsi gyermeknek is vannak tapasztalatai. Valójában nincsenek, mert nincs „én” központja, akinek a számára a tapasztalatok megtörténnek. Ha egy babára, vagy egy csecsemőre nézünk, akkor csak a tudatosságnak a formát megelevenítő ön-tudomását látjuk, ugyanazon tudatosság ön-tudomását, amely az állatokat is megeleveníti, amelyek szintén nem rendelkeznek fogalmakkal, ennélfogva nincs „én” érzésük. A kísérletező mozgások azonban, amelyeket a csecsemő folyamatosan végez, lefektetik a jövő összehangoltabb mozgásának az alapjait. Ugyanezen a módon a szemek, a fülek, és a többi érzékszerv is benyomásokat gyűjtenek, amelyek alapján a jövőbeni észlelések történni fognak. Egy bizonyos ponton aztán elkezdődik az észlelés folyamata, az emlékezetben tárolt ezen benyomások alapján, és ugyanez a folyamat fog folytatódni, az élet fennmaradó részében. Semmilyen tapasztalat nem valóságos. Soha senki semmilyen tapasztalatot nem tapasztalt. Semmilyen valaha is tapasztalható nem valódi.

Jóllehet a nevek és formák világa, és a tapasztalatok nem valósak, mindazonáltal valóság nélkül nem tudnának megjelenni. Az egyre növekvő bonyolultságú formák a tudatosságban alakultak ki. A tudatosság végtelen számú formán keresztül ívelő evolúciójának teljes folyamata az Abszolút Valóság változatlan háttere előtt nyilvánul meg. A tudatosság továbbfejleszti a formákat, így végül képessé válik az önmagára való ráébredésre, az emberi formán keresztül, amelyben a spirituális megértés érett korba lép. Azonban, amikor ez megtörténik, a tudatosság felismeri, hogy soha semmi nem létezett, önmagát kivéve, és, hogy a spirituális keresés és megértés egész folyamata, amely e formában végbement, álom volt csupán. De akkor egyáltalán miért ment keresztül ennek az evolúciónak a folyamatán, amikor soha semmi Önmagától különbözőt nem nyert a végén?

Az egyetlen válasz, ami kínálkozik az, hogy szórakozásból, azért az élvezetért és örömért, hogy újra megtalálja önmagát, miután oly sokáig rejtve volt. A világ a tudatosság játéka. A tudatosság elrejtőzik önmaga elől, az emberi test és elme, és az Ön-tudomás tiszta állapota közötti „szakadék” révén. E szakadék megjelenése következtében a tudatosság elfelejtkezik saját valódi természetéről, azonosítja önmagát a korlátolt emberi elmével, és az emberi elmének nincs tudomása önmagáról, mint tiszta tudatosságról. Ezt a szakadékot nevezzük „tudatlanságnak”, a magyarázat kedvéért. A tudatlanság azonban valójában nem létező dolog, mivel az tiszta semmi, nulla.

Andrew Vernon – A tudatosságon túl
A nem-kettősség alapelvei

(Visited 37 times, 1 visits today)

AZVagyunk

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.