A valódi szabadság minden és mindenki számára szóló ajándék A felébredés, már h…


A valódi szabadság minden és mindenki számára szóló ajándék

A felébredés, már ha valódi, hiteles, részben a szabadság ajándéka az egész világ számára. A felébredés során mindenki részesül ebben a szabadságban. A valódi szabadság nem egyszerűen annyi, hogy „szabad vagyok”. A valódi szabadság az, hogy „mindenki szabad” Ez azt jelenti, hogy mindenki szabadon az lehet, aki — akár ébren van, akár nem, akár káprázatban él, akár nem.

A szabadság annak a felismerése, hogy mindennek és mindenkinek éppen olyannak kell lennie, amilyen. Ha nem jutunk el eddig a pontig, ha nem ismertük fel, hogy a valóság így látja a dolgokat, akkor visszatartjuk a szabadságot a világtól. Birtokunknak tekintjük, és csak magunkkal vagyunk elfoglalva. Hogyan érezhetem jól magam? Hogyan érezhetem szabadnak magam? A valódi szabadság azonban minden és mindenki számára szóló ajándék.

Amikor a Buddha felébredt, így szólt: „Én és minden lény mindenhol egyszerre megvalósította a szabadságot.” Az elme hétköznapi szintjén ezt lehetetlen megérteni. Valaki kérdezhetné: „Ha minden felébredt, akkor én miért nem vagyok ébren? Ha a Buddhának igaza volt abban, hogy vele együtt az egész világ felébredt, akkor én miért nem vagyok ébren?” A hétköznapi elme számára nem igazán tudom megmagyarázni a Buddha kijelentését. Amit a Buddha közölt, az az, hogy nem a Buddha, nem az ő személye volt az, aki felébredt, hanem maga a mindenség. A mindenség fejezte ki a felébredést a Buddha lényén keresztül.

A lényeg az, hogy engedjük meg az egész világnak a felébredést. Ez többek között azt jelenti, hogy felismerjük: az egész világ szabad — mindenki szabadon olyan lehet, amilyen. Amíg nem áll szabadságában az egész világnak, hogy egyetértsen vagy ne értsen egyet veled, amíg nem adtad meg mindenkinek a szabadságot arra, hogy kedveljen vagy ne kedveljen, hogy szeressen vagy gyűlöljön téged, hogy úgy láthassa a dolgokat, mint te, vagy másképp láthassa őket — vagyis amíg meg nem adtad a szabadságot az egész világnak —, addig te magad sem lehetsz szabad.

Ez nagyon fontos része a felébredésnek, és könnyű elsiklani felette. Ismétlem, ha teljesen ébren volnánk, akkor lehetetlen volna elsiklani efelett, de a legtöbben nem azonnal ébrednek fel teljesen. Ennek ellenére a szabadság eszméje nagyon fontos. Mindannyian olyanok lehetünk, amilyenek vagyunk. Csak miután mindenkinek megengeded, hogy olyan legyen, amilyen — miután megadtad nekik ezt a szabadságot, a szabadságot, amely már eleve az övék —, csak azután találod meg magadban a képességet, hogy őszinte, igaz, valódi legyél.

Nem lehetünk igazak mindaddig, amíg azt várjuk vagy azt akarjuk másoktól, hogy egyetértsenek velünk. Ettől összehúzódunk: talán nem fog tetszeni nekik, amit mondok; talán nem fognak egyetérteni velem; talán nem fognak kedvelni. Amikor védjük magunkat, azzal együtt mindenki mástól visszatartjuk a szabadságot. Amikor felismerjük, hogy mi vagyunk a mindenként és mindenkiként megnyilvánuló egyetlen és egyedüli Szellem, e felismerés természetében ott rejlik a teljes szabadság minden és mindenki számára.

E felismerésben van valami félelemmentesség. Az emberek gyakran jönnek hozzám ilyesmivel: „Nos, Adya, még mindig van bennem egy olyan terület — és tapasztalatom szerint általában egy kora gyerekkori élményről van szó —, amely fél egyszerűen annak lenni, amit igaznak tudok.” Ilyenkor persze azt szoktam mondani, hogy meg kell vizsgálnod, rá kell látnod, hogy te magad hogyan alakítottál ki bizonyos hiedelemrendszereket, melyek a múlt történésein alapulnak. Meg kell vizsgálnod, rá kell látnod, hogy valóban igazak-e. Ám azt is fel kell ismernünk, hogy nem tudhatjuk előre, vajon a világ hogyan fogad majd minket. A felébredésnek az is része, hogy hajlandók vagyunk vállalni a keresztre feszítésünket. Ha azt hisszük, hogy az egész világ egyet fog érteni velünk, csak mert felébredtünk, akkor teljes káprázatban vagyunk. Jézus rájött erre. Felébredett lény volt, Isten fia, ahogy a kereszténységben mondják. És mi történt Isten fiával? Keresztre feszítették, mert azt fejezte ki, amit igaznak ismert.

Az emberi tudatosságon belül nagyon mély tabu él azzal kapcsolatban, hogy nem helyes felismernünk a lét igazságát. Nem feltétlenül ennek hirdetéséről beszélek, hanem arról, hogy egyszerűen aszerint létezel, amit felismersz. Ez a tabu azt mondja: „Ez nem helyes. Keresztre fognak feszíteni érte. Meg fognak ölni miatta.” Természetesen az emberiség történelme során öltek meg embereket emiatt. Számos kultúrán belül régi időkre visszanyúló történelme van annak, hogy a valóban megvilágosodott lényektől megszabadultak vagy megölték őket, mert a valódi megvilágosodás nem fér össze az álomállapottal. Az álomállapot sok esetben bántónak és fenyegetőnek érzi az igaz megvilágosodást, mert egy valóban megvilágosodott lényt nem lehet irányítani. A megvilágosodott lényt még a halál fenyegetése sem tudja irányítani. Jézust sem tudta irányítani a halál fenyegetése. Úgy élte az életét, ahogy sorsa szerint élnie kellett, akár életet, akár halált jelentett ez számára.

Tehát emberként nem lehetnek olyan gyerekes elképzeléseink, hogy a megvilágosodás azt jelenti, mindenki szeretni fog minket. Lehetséges, hogy mindenki szeretni fog, de valószínűbb, hogy lesznek, akik szeretnek, és lesznek, akik nem. Ha megadtad a szabadságot az egész világnak, azzal nagy lépést tettél afelé, hogy megtaláld a saját szabadságodat. A kettő ugyanis elválaszthatatlanul összetartozik.

Adyashanti – Világod vége

(Visited 48 times, 1 visits today)

AZVagyunk

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.