Az évek során, mialatt emberekkel beszélgettem és előadásokat tartottam a szabad…


Az évek során, mialatt emberekkel beszélgettem és előadásokat
tartottam a szabadságról és a megvilágosodásról, rájöttem, hogy
a legtöbb spirituális keresőnek valójában fogalma sincs, mit jelentenek ezek a fogalmak. Olyan ironikus, hogy ezek az emberek, akik energiájuk nagy részét erre a célra fordítják – bizonyos értelemben fel is áldozzák érte az életüket, hiszen kolostorba vonulnak, szatszangokon vesznek részt, minden pénzüket könyvekre, hétvégi szemináriumokra és esti összejövetelekre költik, ahol hosszasan tanulmányozzák a témát valójában mit sem tudnak arról, amire áhítoznak. Bevallom, amikor először kérdeztem meg embereket, hogy mit is jelent számukra a megvilágosodás, nagyon megdöbbentem. A legőszintébbek is
csak a fejüket vakarták, és valami ilyesmit mondtak: „Hát, nem is tudom. Valahogy nem vagyok biztos az egészben.” A többiek pedig – akik híján voltak az ilyen mértékű eredetiségnek – általában fogták magukat, és szóról szóra elismételték, amit valaki mástól hallottak. Például: „a megvilágosodás az Istennel való egység” és hasonlókat. Megint mások a saját elképzeléseikkel jöttek. Jobban mondva a saját fantáziálásukkal. Saját tapasztalatom azonban az, hogy az igazi megvilágosodás ellentmond minden előzetes elképzelésnek. Sőt, még soha életemben nem találkoztam
senkivel, aki valóban megtapasztalta az Igazságot, és ne ugyanezt
mondaná róla. A legtöbben, akik átéltek már spirituális élményeket, tudják, hogy azok nem tartósak. Az emberek nagyon nehezen fogadják el ezt a tényt. Teljesen mindegy, hogy mit élsz át, el fogod veszíteni. A tapasztalat természeténél fogva mulandó. Ha ragaszkodsz a tapasztalataidhoz, egészen biztos, hogy szenvedni fogsz, amint azok elmúlnak. Szerencsés esetben vagy azonnal tudjuk, hogy egy múló tapasztalat nem lehet az, amit keresünk, vagy az élmény elmúltával nem csináljuk meg az imént említett hátraarcot. A „megvilágosodás” szó kétségkívül spirituális szótárunk legtöbbet emlegetett, és ezért legelcsépeltebb, legközhelyesebb fogalma. Amikor az általa megnevezett állapotot keressük, valójában arra a kérdésre keressük a választ, hogy: „Mi az igazság?” E mögött a kérdésfeltevés mögött egy teljesen másfajta megközelítés rejlik, mint a mögött, hogy: „Vajon hogyan
juthatok el a megtapasztalásáig?” Az első a leépítésről, valaminek a lerombolásáról szól. Ezzel ellentétben az általános spirituális gyakorlat nagy része építkezésből áll. Növekszünk és növekszünk – ideákat, energiát, tudatosságot halmozunk fel magunkban. Az egész egyre csak nő és nő, és mi úgy érezzük, hogy többek, jobbak leszünk általa. A megvilágosodás azonban a rombolásról szól. Egyszerűen arról, hogy minden, amiben eddig hittél, hamis. Aminek tartod magad – legyen ez az énkép jó, rossz vagy közömbös -, annak valójában semmi köze hozzád. Minden, amit a többi emberről tartasz – jót, rosszat, közömbösét-, egyszerűen
nem igaz. Bármit is gondolj Istenről, tévedsz. Mivel Istent nem érheted el a gondolataid által, minden, amit róla gondolsz, csak olyasmit mondhat neked, ami tökéletesen helytelen és téves. Minden, amit a világról gondolsz, tévhitek gyűjteménye. És minden, amit a megvilágosodásról gondolsz, csak ahhoz vihet közelebb, ami nem az. A legtöbb emberélete az Igazság kerüléséről szól. Az Igazság, amellyel nem szeretnénk találkozni, az üresség Igazsága. Nem akarjuk belátni, hogy semmik vagyunk. Nem akarjuk belátni, hogy minden, amiben hiszünk, hamis.
Nem akarjuk belátni, hogy minden, amiben mások hisznek, szintén
hamis. Nem akarjuk belátni, hogy nézőpontunk helytelen, és hogy helyes nézőpont egyáltalán nem létezik. Nem akarjuk belátni, hogy minden, amit Istenről gondolunk, téveszme csupán. Nem akarjuk elfogadni, amire a Buddha célzott, amikor azt mondta, hogy az én nem létezik. Az elkülönült én eszméjének összeomlása hihetetlenül felszabadító érzés. Az Egység azt jelenti, hogy nincs más. Csak ez van. Nem létezik az ott, csupáncsak ez. És ez minden. Csak ez van. de amint kimondod, hogy ez mi, máris elmondtad, hogy mi nem. Ez pedig csak akkor jöhet létre, ha megszűnik minden, ami nem azonos vele. Ekkor beszélhetünk megvilágosodásról,
amely túl van a mulandóságon. Felébredünk, téren és időn kívül kerülünk. Kataklizmaszerű változás ez a tudatban! Mindenről, amit igaznak hittem abban az álomban, kiderül, hogy nem valós. Bizonyos értelemben a szabadság végzi a legnagyobb rombolást az életedben, hiszen elvesz tőled mindent, amit addig birtokoltál. De épp ezért felszabadító. Elveszi a belső konfliktusaidat, hiszen azok nem is léteznek. Elveszi a másokkal való konfliktusaidat is, amelyek szintúgy nem léteznek. És elveszi az egész világgal való konfliktusodat, hiszen csak Az létezik. Egyetlen egy dolog van. ez pedig soha nem kerül konfliktusba önmagával. Soha. Ezért olyan felszabadító érzés a megvilágosodás – hiszen kiszabadít a kettősség végtelen köréből. Amikor ráébredünk saját igaz természetünkre, nem az elménk szemléli tovább az ürességei, hiszen megszűnt különálló énünk, aki szemlélhetne.
Rájövünk, hogy az egyetlen dolog, ami láthatja az ürességet, az nem más, mint önmaga. Épp ezért nem én vagyok az egyedüli, aki azt tanítja, hogy nincsenek megvilágosodott emberek, csakis megvilágosodás van. A megvilágosodás ébred rá saját magára. Nem te vagy én. Te vagy én jelentéktelenek vagyunk, nem létezünk. A megvilágosodás világosodik meg.

Adyashanti-Az üresség tánca

(Visited 30 times, 1 visits today)

AZVagyunk

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.