Amikor a tudatosság fölébred álmából Az egész manifesztált univerzum olyan csak…


Amikor a tudatosság fölébred álmából

Az egész manifesztált univerzum olyan csak, mint egy álom, és a benne lévő különféle lények csak álmodott objektumok… pusztán jelenségek, amelyek eljátsszák a nekik rendelt szerepeket, valójában nem élnek, hanem az álmodó élteti, és álmodja őket. Nem egy álmodó van, azonban. A tudatosság által összekapcsolt pszichoszomatikus apparátusokon keresztül az egyetemes megosztja álmát az álmodottal; és így minden érző lény mind az álmodott figurával, mind az álmodóval azonos. A megosztott elme, minden lényt a ’többiektől’ és a világtól elkülönülten létezőnek lát, de ha elgondolkozol az álom folyamatán, csakhamar felismered, hogy ennek az álmodott univerzumnak minden objektuma ’te’ vagy, ugyanúgy, ahogy a személyes álmod objektumai sem mások, mint ’te’. Az álmodbeli ’te’-nek nincs valódi kontrollja személyes álmod objektumai felett, beleértve azt az objektumot is, ami ’te’ vagy az álmodban. Minden spontán módon, nyilvánvaló ok nélkül megtörténőnek tűnik benned, és körülötted.

Hasonlóképpen az ébrenléti állapotnak ebben az élet-álmában, minden működés, minden cselekvés csak spontán módon történhet, mert nincsenek entitások, amelyek végrehajtanák azokat a cselekvéseket. Csak történések funkcionálhatnak; legfelsőbb személyek nélkül kell, hogy történjen minden, a megjelenést kivéve. Nincsenek főnevek…csak cselekvések… csak igék. Ez az álmodás, ez a funkcionálás, ez a tánc, mindez a történés ’te’, az egyetemes vagy, az egyetlen tudatosság, amelyben mindezen történések megjelennek. Mikor mint tudatosság ’ébren’ vagy, lennie kell ennek az álmodásnak, hogy az álom ’én’-jeként tudatában légy önmagadnak. De amikor ’alszol’, akkor nincs álom, és te, a megnyilvánulatlan potenciál, nem leszel tudatában önmagadnak. Az alvás állapotában spontán módon létrejön a felébredés, és az önmagadra való tudatossá válás vágya. Így megjelenik az ’én’, és az elme apparátusán keresztül sokasággá válik; spontán módon cselekvések követik a vágyat, és így a világ létrejön, minden nyilvánvaló ok, vagy valamilyen cselekvő közbenjárása nélkül. Minden cselekvésnek ilyen a természete; minden cselekvés vágyat (vagy szükségletet, vagy akaratot) követ, és minden ilyen vágy spontán mozgás a tudatosságban, mindenféle olyan független entitás léte nélkül, amely tapasztalná a vágyat, vagy végrehajtaná a cselekvést.

Most, ennek az igazságnak a felismerése hirtelen, a legmélyebb meggyőződéssel és a legnyomatékosabb közvetlenséggel történik. Itt nem hosszú ideig fejlesztett következtetés révén való megértésről van szó, hanem az időt nem igénylő felfogás azonnali sokkjáról, az elme folyamatának hirtelen megszűnéséről, amely során a gondolkodás felfüggesztődik, és megszületik az intuitív tudatosság. Aztán, miután a megértés magja elültetésre került, és gyökeret eresztett, a képzelt köteléktől való szabadulás saját magától meg fog történni, a saját idejében. Amint teljesen, minden kétséget kizáróan meggyőződéseddé vált, hogy az objektum, amellyel egész idő alatt azonosítottad magad csak jelenség, amely nem rendelkezik sem függetlenséggel, sem autonómiával… csupán egy álom alak, egy szubsztancia nélküli jelenség, amely fenomenális objektumnak látszik más, önmagukat szubjektumnak tekintő érző objektumok dualisztikus elméje által… és ez az árnyék nem bírhat sem kötelékkel, sem megszabadulással… akkor te, mint tudatosság, megszabadulttá válsz a téves önazonosítástól, amit eddig gyakoroltál. De ha a legkisebb nyoma is megmaradt az entitás-függésnek, és még olyan kereső lények tekinted magad, aki a megszabadulást keresi, akkor nem fogod megtalálni. Amíg azt gondolod, hogy ez az apparátus te vagy, és magadra veszed a kötelék terhét, és megszabadulást keresel, addig a megszabadulás értelmetlen lesz. Az apparátus az, amelynek meg kell szabadulnia? Fedezd fel, hogy ki az aki a megszabadulást keresi! Kutasd fel a kereső valódi identitását! Nem a megszabadulást, hanem a keresőt kell keresned. Találd meg őt, és ott fog rád várni a megszabadulás, mert az mindig ott volt… soha nem hagyott el téged.

A mély alvást gyakran összetévesztik a nem-objektív Tudatossággal, a tiszta Tudatossággal, amely nincs tudatában önmagának, mert a mélyalvás során a tudatosság nyugodni tér, és nincs tudatában önmagának. Ez az állapot azonban korlátozott ideig tart, ami után az ébrenléti állapot (amely az álom állapotot is magában foglalja) lép ismét előtérbe. Az ébrenlét és a mély alvás állapota a tudatosság-megnyilvánulás váltakozó periódusai. Az ébrenléti állapotot a jelenlét érzése jellemzi; a mély alvás állapota alatt a jelenlétnek ez az érzése hiányzik. De a Tudatosság tiszta állapota, ami te vagy, teljes hiánya mind a jelenlétnek, mind a jelenlét érzés hiányának. És ez nem idő-kötött. Tudsz-e tartósan alvás nélkül élni? 100 éve még, a megnyilvánulás előtt, érintett-e ’téged’ az alvás? Tudatosság, mély alvás, ébrenlét, időtartam – mindezek a manifesztációval kapcsolatos aspektusok. Hogy lehetne ezt egyenlővé tenni a megnyilvánulatlan Tudatossággal, amely a tiszta szubjektivitás, és időtlenség, és a legkisebb mértékben sem érintett objektivitás, vagy fenomenalitás által?

Prashanti Nilayam – Sri Nisargadatta kettősség nélküli tanításai
(Al Drucker fordításából Nisargadattin magyarítása)

(Visited 30 times, 1 visits today)

AZVagyunk

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.