A szerep nélküli létezést az emberek legtöbbször valami rejtett dolognak gondolj…


A szerep nélküli létezést az emberek legtöbbször valami rejtett dolognak gondolják. Épp ezért, amikor elengeded a szerepedet, hogy igaz valódat keresve az „én” nevű karakter mögé nézz, te is azt hiheted, hogy akit keresel, rejtőzködik valahol. „Úgy tűnik, nincs itt senki, de azért megnézem jobban, hátha rátalálok az Énre, az Igazságra, megvilágosodott valómra”- gondolhatod a teljes nyíltság állapotában. Ez azonban csupán egy újabb szerep, egy újabb forgatókönyv, amely történetesen épp a megvilágosodás kereséséről szól. Lássuk csak, ha most eldobod a spirituális kereső forgatókönyvét is, akkor kicsoda-micsoda vagy?

Csak azért próbállak rávenni, hogy vizsgáld meg jól, ki is vagy, mert tudom, hogy most, ebben a pillanatban is nálad, saját létezésedben van a válasz. Mondhatnék én bármit, szavaim nem helyettesíthetik ezt az élő, általad megélt feleletet. Épp erre utal a mondás, miszerint azok az igazán megvilágosodottak, akik nem tudják, hogy kicsodák. A többi ember mind tudja – legalábbis azt hiszi, hogy tudja hogy miről szól az élete. A forgatókönyvéről — bármi legyen is az. Még akkor is, ha az azt diktálja, hogy „nem vagyok éber”. Az éberséggel ugyanis nem fér össze semmilyen forgatókönyv. Ezt az állapotot csak akkor érhetjük el, ha rájövünk, hogy végtére is minden forgatókönyv csupán egy forgatókönyv, és minden történet csupán egy történet.

A megnyílásban mindig bekövetkezik egy állapot, amikor az elme már nem találja a megfelelő forgatókönyvet, és azt mondja: „Feladom. Fogalmam sincs, ki vagyok.” Az ébredés pedig nem más, mint az a megvalósulás, amely ezután következik. Ilyenkor, ha leteszed az összes forgatókönyvet – azt is, amelyik a hallgató, és azt is, amelyik a beszélő szerepét osztja rád -, vagyis ha képes vagy egy pillanatra minden szerepből kilépni, megértheted, hogy valójában nem is az vagy, akinek mindeddig hitted magad. Valójában azonban még a legelvontabb fogalmak is csapdába ejthetnek, és megakadályozhatnak elméd lefegyverzésében, ha azonosulsz velük. Épp ezért résen kell lenned, amikor eljutsz a spontán ébredés tapasztalatáig. Elméd ugyanis készen áll majd, hogy még a tudatosság élő szellemére is címkét ragasszon, és besorolja, valaminek nyilvánítsa: „Ez tehát a megvilágosodottság, más néven tudatosság – vagy Én.” Az elme tényleg mindent kitalál, csak hogy védje magát a teljes lefegyverzéstől. így válhat még a legszentebb eszme is – amennyiben nem kezeljük elég könnyedén – a jelen való létezés megfoghatatlan, megnevezhetetlen állapota elleni kifinomult, szinte láthatatlan védekezéssé.

De ha felteszed magadnak a kérdést: „Ki vagyok az én-fogalom nélkül? Mi vagyok az „én” nélkül?”, akkor azonnal feltárulhat benned a kimondhatatlan, a megfoghatatlan. Engedd be ezt a tapasztalatot, mert ez az élő válasz a „ki vagyok? mi vagyok?” kérdésére. Hangsúlyozom: nem a halott, a fogalmi, hanem az élő felelet. Igen, szó szerint él! A ragyogó éberség pillanatában – pillanatról pillanatra – egy valóságos csoda bontakozik ki és mutatkozik meg a saját maga számára. Ez az élő, vibráló létállapot — nevezd bárminek is – valójában az, ami mindig is voltál, és mindig is leszel, és persze ami most, ebben a szent pillanatban is vagy. Mert valójában nem emberi létező vagy, hanem létező, emberi alakban. Ha igazi keresővé szeretnél válni, leginkább egy mindenre rácsodálkozó gyermekhez kell hasonlítanod. Tedd fel magadnak újra és újra a kérdést:„Valóban ez lennék?” Aztán pedig ne gondolkozz, ne agyalj rajta, hanem engedd, hogy a kérdés egyre nyitottabbá és csupaszabbá tegyen. Minél őszintébben merülsz el az ismeretlen megtapasztalásában, egód annál védtelenebbé válik. Arra lettél figyelmes, hogy az elméd megzavarodott, és nem tudja, mit tegyen? Üdvözöld ezt a tanácstalanságérzést, ne félj fegyvertelenné válni!

Adyashanti – Az üresség tánca

(Visited 38 times, 1 visits today)

AZVagyunk

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.