A valóság te vagy Téged az vezetett hozzám, hogy el akarod ’érni a valóságot’. …


A valóság te vagy

Téged az vezetett hozzám, hogy el akarod ’érni a valóságot’. Ki az az ’én’, aki el akarja érni a valóságot? A test komplexuma lenne az, ez a pszichoszomatikus apparátus? És biztos vagy benne, hogy a valóság elfogad téged? És hogyan fogod elérni, magasugrással, vagy talán rakétával, vagy mentális ugrással? És hol van pontosan ez a valóság, és mit vársz tőle, hogy olyan türelmetlenül el akarod érni? Nem látod, milyen komikus mindez? Az az igazság, hogy ez az entitás, amelynek gondolod magad, amelynek ez a test komplexum és a tudatosság az alapja, teljesen hamis. Amikor a hamisat hamisnak látod, akkor ami fennmarad, az igaz. Az, ami e testet és tudatosságot megelőzően volt, ami mindig jelenlévő… az a te valódi identitásod… az a valóság. Az itt és most van. Az az, ami valójában vagy… a relatív hiány, az abszolút jelenlét. Lehet-e kérdés az elérése? Te vagy a valóság. Légy az.

A szabadság utáni vágy, ami a kereső szívében ébred, a kezdeti szakaszokban fokozatosan eltűnik, amikor felismeri, hogy ő maga az, amit keresett. De ha ez a vágy továbbra is fennáll, akkor két akadállyal jár együtt. Feltételezi a jelenlétét és folyamatosságát egy ’szabadságot’ akaró entitásnak, jóllehet egy fenomenális objektum számára nem lehet kérdés a szabadság, mert nincs független léte, és így soha nem tud elkülönülni a megnyilvánulás totális működésétől. És azt is feltételezi, hogy a valóság valahogyan megfogható az elme szintjén, megpróbálva megragadni az ismeretlent és a megismerhetetlent az ismert paraméterein belül. De ez lehetetlen.

Amikor a személytelen tudatosság perszonalizálta önmagát az érző objektummal való önazonosításával, azt ’én’-nek gondolva, a hatás az ’én’ transzformációja, lényegében szubjektumnak objektummá való transzformációja volt. A tiszta szubjektivitásnak ez az objektiválása, a korlát nélkülinek a korlátossal való hamis identifikációja az, amely megkötöttségnek nevezhető. Ez az egyedesítés az, amelyből a szabadság keresése történik. A megszabadulás ezért semmi más nem lehet, mint annak közvetlen megértése, hogy az önazonosítás hamis. A szituáció ahhoz az öt éves lányhoz hasonlítható, akit szép ruhákba, és ragyogó ékszerekbe öltöztettek. Ugyanez a gyermek három évvel korábban vagy nem vett volna tudomást a ruhákról, vagy úgy fogadta volna azokat, mint egy kényelmetlenséget, amelyet az agyalágyult szülők kényszerítettek rá. De most, a kondicionálást követően, a gyermek várni sem tud addig, amíg ki nem mehet, és ki nem teszi magát irigykedő kis barátai vágyakozó tekintetének, akiknek nem lehetnek ilyen cicomáik. Ami a csecsemőkor és a gyermekkor között történt, pontosan az az akadálya annak, hogy te a valódi természetedet lásd. A csecsemő, a gyermektől eltérően, még megőrizte szubjektív személyiségét és identitását. A kondicionálás előtt a nevével hivatkozik önmagára, nem úgy, hogy ’én’, a funkciók természetes részei a totális funkcionalitásnak, anélkül, hogy különálló személyes entitásnak tekintené magát, egy objektum tetteti magát szubjektumnak? Személyes entitás és megvilágosodás nem járhatnak együtt; valójában nincs sem entitás, sem megvilágosodás… ennek a mély megértése maga a megvilágosodás. A szabadság nem más, mint a te valódi természeted rendíthetetlen ismerete, az entitás-ság totális tagadása.

Miután megértetted, hogy az entitás pusztán konceptuális fogalom, akkor a következő lépés az egyetemességbe való reintegráció. Ekkor csak figyeled az ’életet’, azzal a felismeréssel, hogy relatíve fogalmazva te mint megnyilvánulás csak egy álomvilág által manipulált bábfigura vagy. Amikor ezt intuitív módon, spontán, közvetlenül észleled, akkor ez önmaga ebből a Maya-álomból való felébredés lesz. Megértvén, hogy soha semmilyen, a cselekvését független módon megválasztó individuális entitás nem létezhet,’te’ hogyan bírhatnál bármilyen szándékkal? És szándékok hiányában hogyan fordulhatna elő bármiféle Karmába bonyolódás? Ekkor tökéletes összhangba kerülsz mindennel, ami történik, megtételének, vagy a miatta való frusztráció minden érzése nélkül elfogadva az eseményeket. Az ilyen élet nem-akaratlagos élet, amelyből hiányzik a cselekvés és a szándékos nem-cselekvés, nem akarva semmit, és nem kerülve semmit éled végig a számodra megszabott élettartamot, fogalomalkotástól, és objektiválástól mentesen. Aztán, amikor eljön az ideje, és ez a fenomenális élet eltűnik, az abszolút jelenlétben hagy téged.

Prashanti Nilayam – Sri Nisargadatta kettősség nélküli tanításai

(Visited 44 times, 1 visits today)

AZVagyunk

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.