Kinek kell megadnom magamat, Robert? Énednek. Az Énnek, amely mindenütt jelenlé…


Kinek kell megadnom magamat, Robert?

Énednek. Az Énnek, amely mindenütt jelenlévő, mindentudó, mindenható. Az Énnek, amely mindent átható. Az Énnek, amely a végső egység, a tiszta tudat, szat-csit-ánanda, para-brahman. Add át magad az Énnek, mert igazából Az vagy!

És meg vagy lepődve azon, amit hallottál. Csak kezdd el csinálni. Miközben dolgozol, miközben edényeket mosogatsz, miközben tévét nézel, mindig emlékezz az önmegadásra! És egy napon a belső guru az elmédet behúzza a forrásba, és fölébredsz. Megszabadulttá válsz. Éneddé válsz. Akkor szabad vagy.

Semmi nincs ezen a világon, vagy bárhol máshol, ami hatni tudna rád, vagy kárt tudna okozni neked, hacsak nem hiszel benne. A világ növekedése mentális hiedelmekből áll. Minden, amit látsz, elméd kivetítése, és mivel állandóan változik, nem mondhatod, hogy ez a valóság. Például, a tested nem ugyanaz, mint tíz évvel ezelőtt, vagy húsz évvel ezelőtt volt, vagy mikor megfogantál. Hogy mondhatod emiatt, hogy a tested valóságos?

A világ nem ugyanaz, mint húsz évvel ezelőtt volt. Minden megváltozott. Akkor hogy mondhatod, hogy a világ valóságos? A legtöbben félve kezdünk a témába, mivel érezzük, hogy semmi nem állandó, és ez félelmet idéz elő. Ha semmi nem állandó, akkor ki vagyok én valójában? Mi vagyok én? Honnét jöttem? Mi a forrása önmagamnak? Ezek a kérdések csakis teáltalad válaszolhatók meg.

Létezik valami, ami szebb, nagyobb, csodálatosabb, mint amit valaha el tudnál képzelni, ami rajtad belül létezik, amely minden létezés szubsztrátuma. De ahhoz, hogy érezd ezt az örömet, ezt a boldogságot, hogy megtaláld az úgynevezett terhektől való maradéktalan szabadságot, le kell ásnod önmagadba! Fel kell adnod valamit! Nem tudsz úgy is maradni, ahogy vagy, ugyanazon diszpozícióval, ugyanazokkal a prekoncepciókkal, ugyanazokkal a koncepciókkal, és szabaddá is válni. Ezt nem tudod megtenni. Száznyolcvan fokos fordulatot kell tenned, és teljesen fel kell hagynod életed minden ideájával, teljesen le kell mondanod az egódról, az elmédről, a testedről, az előítéleteidről! Kinek kell átadnod ezeket? Énednek. Éned azt fogja mondani, “Istennek.” De ki gondolja, hogy van Isten? Isten nem akarja a problémáidat. Miért kellene Istennek adnod a terheidet? Fedezd fel, ki ez az Isten, honnét jött ez az Isten, és hamarosan rá fogsz ébredni, hogy Istent te teremtetted, a saját képedre! Nem létezik ilyen Isten, de a semminél jobb. Jó tudni, hogy van valahol egy nagy apukád, akihez könyöröghetsz, akire kiabálhatsz, és akit az összes problémád miatt okolhatsz. De ahogy növekszünk, ahogy kibontakozunk, ahogy ezt az egész cuccot, amibe kapaszkodunk elengedjük valami történik; könnyebbé válunk. A teher látszólag eltűnik, magától.

Az egyedüli teher, amellyel valaha bírtál, az elméd. Nincs más teher. Figyeld meg, milyen békés vagy, amikor elmédet le tudod állítani néhány másodpercre! Amikor nincsenek gondolatok, akkor nincsenek félelmek, nincsenek aggodalmak. Nincsenek aggodalmak, nincsenek vágyak, nincs mohóság, nincs sérülés, nincsenek ellenségek. Ezek a dolgok az elme, a gondolatok miatt jönnek hozzánk. Valójában mi teremtjük ezeket az állapotokat. Mi teremtjük a saját valóságunkat. Gondolj a mai életed milyenségére, a javaidra, a barátaidra, a szeretett emberekre, az állásodra! Ezek a dolgok szerencse, vagy véletlen révén jönnek hozzád? Természetesen nem. Mindezeket te magad teremtetted. A hamis énben való hited miatt képzeled magad emberi lénynek, akinek tapasztalatokon kell keresztülmennie. Kicsi korod óra részesülsz agymosásban, hogy elhidd a dolgokat, amiket ma elhiszel.

Robert Adams – A szív csöndje

(Visited 29 times, 1 visits today)

AZVagyunk

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.