10. fejezet Október: A gondolkodás és az elme … 10.11 „Az elmét nem-elvévé kel…


10. fejezet Október: A gondolkodás és az elme

10.11 „Az elmét nem-elvévé kell tenni. Nem-elme azt jelenti „én semmit nem teszek.”

Elme azért létezik, mert létrehoztuk, és önmagunknak tartjuk. Másképpen fogalmazva, te a szubjektum, kivetítetted az „én”-nek nevezett objektumot, és az objektum most önmagát tartja szubjektumnak! Hová mentél te, a szubjektum? Sehová. Te továbbra is szubjektumként maradsz, csak jelenleg az elmével azonosítod magad, amely a te saját teremtésed objektuma. Az elme a látszólagos forrása minden tevékenységnek, amelyekre nézve azt tartod, hogy te csinálod ezt vagy azt. Ez egy fantom, nem egy valódi létező.

Maharaj azt mondja, hogy az elmét nem-elmévé kell tenni, ami azt jelenti, hogy hamisnak kell elfogadni, puszta kivetítésnek, és nem a független tevékenység központjának, amely létezést színlel. Az elme akkor visszatér eredeti állapotába, a tiszta tudatosságba, a nem-elmébe, vagy gondolatmentes valóságba.

10.12 „Akarnod kell a teljes meggyőződést, hogy semmi nem valódi.”

Az egó-elme azt feltételezi, hogy van egy függetlenül létező világ, amely mindaddig helyén van, amíg ő, az egó, az alvásban el nem tűnik. Ez tudatlanság. A világ nem jön, és nem mondja, hogy „létezem”. Ez az asztal nem mondja, hogy „én egy asztal vagyok”. A tudat az, amely létezést ad nekik. Az elmenélkül semmi nincs. Ha a világ valódi lenne, nevetne rajtad, hogy tudsz róla, mivel ő csak addig marad fenn, amíg te magad tudatlan vagy. Felejtsd hát el a világot, és ismerd meg, hogy mi az elme. Teljes meggyőződésre akkor fogsz jutni, hogy semmi sem igaz, amikor magát az elmét hamisnak fogod látni.

10.13 „Kötelességem helyesen gondolkodni.”

Önmagadnak tartozol vele, hogy azzal összhangban cselekszel, amit igaznak ismersz, még akkor is, ha az ellentétes azzal, amit mások hisznek igaznak. Senki sem fog kényszeríteni, hogy helyesen gondolkodj. Neked kell megtalálni az értelmét, hogy így cselekedj. Elutasítani az illúziót, és a valósághoz ragaszkodni, a te választásod. Csak neked fontos. Mindaddig, amíg aspiráns vagy, kötelességeddé teheted a Mestertől tanultak alkalmazását. Ha nem így teszel, a többi embert ez nem fogja érdekelni. Az isteni erő se nyerni, se veszíteni nem fog semmit. Formák millióit teremti és pusztítja el minden másodpercben. Még csak tudatában sincs, hogy „te” vagy, mert „te” csak egy gondolat vagy, és nem bírsz valódi létezéssel. A „te”-nek nevezett illúzió élete véget fog érni, aztán eltűnik. Lehetőséged veszendőbe megy.

10.14 „Felejts el mindent, felejtsd el a meditációt, és ülj önmagadban.”

Ez a mondás valójában egy arra vonatkozó instrukció, hogy mit kell csinálni, amikor meditáció közben eléred azt a pontot, amikor a gondolatok csendessé válnak. Maharaj ajánlotta tanítványainak, hogy „kezdetben” végezzenek a meditációt, mondván, hogy annak célja az elme finomítása. Ez az instrukció arra a szintre utal, ahol az elme már finommá vált. Elfelejtetted a gondolatokat, beleértve az „én meditálok” gondolatát is, és a tiszta létezésben pihensz. Ez az „ülés” válik akkor a meditáció gyakorlatává. A meditációnak ez a szintje általában akkor következik, miután mantra meditációval dolgozol egy ideig.

10.15 „Az elmének meg kell változnia, ennyi az egész.”

Aligha lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az élet, a világ és a spirituális keresés egész drámája az elmében, és az elme által történik. Az elme tartalma, konfigurációja, és szerkezete hozza létre azt az anyagot, amelyből az élet álma kivetítődik. Ha megváltoztatod az elme tartalmát, az egész álom megváltozik. Jelentése teljesen más lesz. Például, amit igaznak és fontosnak éreztél korábban, az hamissá és jelentéktelenné válik. Hiba, ha ránézel a világra, és azt gondolod, hogy annak ilyennek vagy olyannak kellene lennie, miközben elfelejted, hogy az belőled származik. Olyasmi ez, mint amikor a kisgyermek megpróbálja megérinteni a saját árnyékának a fejét. Ahogy felé nyúl, hogy megérintse, az árnyék elmozdul az érintés elől. A gyermek addig sír, amíg az anya oda nem jön, és meg nem mutatja, hogy a saját fejének a megérintésével, az árnyék fejét is megérintette. Ugyanilyen módon kell a világ megváltoztatásához megváltoztatni az elmét.

10.16 „Gondolkozz és gondolkozz, és végül felejts el mindent.”

A gondolkodás végső célja, hogy elérkezz a megértéshez, hogy senki sincs, aki gondolkodna. Akkor az egész folyamat összeomlik és az elme eggyé válik a tiszta tudással, vagy tudatossággal. A keresést elfeleded, és béke uralkodik. Ki érti ezt? Senki, de mégis megértés van jelen. Nincsenek szavak erre a gondolatmentes valóságra.

Andrew Vernon – You Are He
Kommentárok Ranjit Maharaj tanításaihoz

(Visited 20 times, 1 visits today)

AZVagyunk

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.